szemlélődő élet (lat. vita contemplativa): a →tökéletességre törekvés egyik útja, mely a külső tevékenységgel szemben a →szemlélődésre alapoz, a tárgyi világ dolgait és teendőit ennek rendeli alá. Szoros értelemben a ~ a remeték és a klauzurás szerz-ek életformája. - A ker. hagyomány Órigenész óta a ~et tartotta magasabbrendűnek. Ezt az állítást Jézus szavával igazolták: „Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha” (Lk 10,42). Evagriosz, Szt Ágoston, Nagy Szt Gergely, majd Aquinói Szt Tamás is ezt tanította. Utóbbi hozzáfűzte még azt az érvet is, hogy a ~ azért elsőbbrendű, mert a szemlélődés nem szűnik meg ezzel az élettel, hanem megmarad az örök életben is. Ennek ellenére sem szabad lebecsülni az →aktív életet, mert „különfélék az ajándékok”, kinek-kinek a kapott meghívás és kegyelem szerint kell megtalálnia az életszentségre vezető utat (→életformák, →vegyes élet). P.F.M.

Poulain, A.: Des graces d'oraison. Paris, 1921. - Berliere, U.: L'ascese bénédictine. Uo., 1927. - Zimmermann, O.: Lehrbuch der Aszetik. Freiburg, 1932. - Chautard, J. B.: Az apostolkodás lelke. Rákospalota, 1932. - Balthasar, H. Urs von: Das betrachtende Gebet. Einsiedeln, 1959. - Csányi D. A.: Optima pars. Studia monastica 2. Montserrat, 1960. - Recherche de théol. ancienne et médiévale 1961:251. (Leclercq, J.: La vie contemplative dans St Thomas et dans la tradition)